Hagyomány vagy Szokás
Hagyomány nélkül olyan ingatag lenne az életünk, mint „hegedűsnek a háztetőn.”
És mi óv meg bennünket a zuhanástól? egy szóval megmondhatom: a hagyomány.
De, vajon jó-e a szokásokhoz, hagyományokhoz ragaszkodni?
A 3-6 éves korosztálynál ez nagy felelősség, hiszen ha rossz szokást alakítunk ki akkor az berögződve rosszirányba viszi el a nevelésüket. Később már a gyerekek is ragaszkodnak a rossz szokáshoz, és nehéz ezt kijavítani.
De maradjunk a jó szokás kialakításnál. Ha például kialakítjuk, hogy minden héten kedden gyümölcsnapot tartunk, mellyel az egészséges életmódra nevelünk. Ezt akár a gyermekek otthon is bevezethetik. Így közvetett módon a felnőtteket is a helyes irányba tereljük.
Gondoljunk csak bele, mi felnőttek is mennyire ragaszkodunk szokásainkhoz, ami egyrészt lehet jó, másrészt akadályozó, gátló tényező is. Felnőttként pedig már magunkra vagyunk utalva, és az észrevétlenül kialakult rossz szokást nagyon nehezen, és csak tudatos odafigyeléssel tudjuk megváltoztatni.
Egy fejlődési folyamat során kezdünk rájönni arra, hogy valamit nem jól csinálunk, mert nem érezzük jól magunkat a bőrünkben. Már nem a pedagógusok terelgetnek minket a helyes irányba, hanem az élet. S ha az élettől kaptunk néhány 1-est, akkor itt az idő, hogy elgondolkozzunk. Nem biztos, hogy jó irányba haladunk.
Talán változtatni kéne a gondolkodásunkon, szokásainkon.
De mit szólnának a hozzátartozók, közeli és távolabbi ismerősök , munkatársak. Van- e hozzá erőnk, akaratunk, KURÁZSINK, hogy egy eddigitől teljesen eltérő szokást vegyünk fel?
Nézzünk egy példát:
Holnaptól mindennap munkába indulás előtt olvasok 20 oldalt valamilyen könyvből, mely az épülésemre, ismereteim és tudásom bővítésére szolgál. Reggel felkelek mondjuk fél órával előbb, és elhatározásom szerint, nagy lendülettel hozzálátok az olvasáshoz. Elégedetten indulok dolgozni. Másnap reggel kicsit kevesebb idő marad az olvasásra. Nem baj, ha tíz oldalt olvasok, még az is jó.
- Beszélem meg magammal.
Harmadnap. - Olyan mélyen aludtam, hogy nem ébredtem fel az óracsörgésre, és negyedik napra a késztetés is elmúlt.
Na ugorjunk neki még egyszer, és kezdjük elölről ezt a szokás kialakítást! Ez az újrakezdés akár többször is előfordulhat. Itt már nem a pedagógusok vagy a szüleink mondják meg, hogy mit kell csinálnunk, hanem nekünk kell rájönni. Még nehezebb a helyzet ha olyan tevékenységet szeretnénk szokásunkká alakítani amihez fizikai erőkifejtés szükséges. Ehhez már erős akarat, önfegyelem, kitartás szükséges.
És mi a helyzet a hagyományokkal?
A hagyományok szintén nagyon fontos tartópillérei az életünknek. A Magyar néphagyomány nagyon gazdag. Hazánkban a Farsanghoz sokféle népszokás, hagyomány kapcsolódik, melyek mindig mulatsággal, vigalommal értek véget. A népszokások által emelkedtek ki egy kicsit a dolgos hétköznapokból és érintkeztek egy mással az emberek.
Azonban nem biztos, hogy minden hagyományt át kell vennünk úgy ahogy a régiektől tanultuk, hallottuk.
Amikor „felrúgunk” egy hagyományt, ami már idejétmúlt, akkor egy érdekes dolog történik. Lesznek sokan akik nagyon ellenzik, mert a megszokott az biztonságos. Eddig mindig így volt. Sokan el sem tudják képzelni, hogy másként is lehet.
Aztán jön valaki, aki a kedvezőbb megoldást kínálva előre viszi a történelem kerekét.
